Pikáns parandicsom szószi-mószi

Már említettem kiváló olasz szakácskönyvünket, a Klasszikus olasz konyhát. Szerepel benne egy csilis-mogyoróhagymás étel, amiben kénytelenek voltunk a csilit magyar erős paprikára, a mogyoróhagymát pedig póréhagymára cserélni - a kínálat nem egyezett a kereslettel a boltban. A csípős vonalon maradva született a következő recept.

Hozzávalók:

• Olaj
• 2-3 gerezd fokhagyma
• Erős paprika
• Gomba (én üvegeset használtam, de azért magam szeleteltem)
• Só, bors
• Szeletelt paradicsom (lehet egész vagy akár paradicsompüré is helyette)
• Tészta

1. Egy serpenyőben olajat forrósítunk, és megpirítjuk/dinszteljük/fonnyasztjuk benne a felszeletelt fokhagymát a szintén nem egészben hagyott paprikával. Néhány jótanács (1): a paprika magjait ne tegyük a serpenyőbe, mert így nem csupán pikáns, hanem egyenesen nagyon csípős kategóriájú lesz a szószi-mószi.
2. Hozzáadjuk a gombaszeleteket, majd pirításuk után sózzuk, borsózzuk - csak viccelek, borsó nem kell, borsozzuk őket.
3. Végül nyakon öntjük a szeletelt paradicsommal, és némi rotyogtatás után ízléstől függően elforraljuk róla a levet.
4. A tésztát megfőzzük, kiporciózzuk és rászedjük a szószi-mószit
   
   Néhány jótanács (2) (Lénárd Sándor: A római konyha c. könyvéből lesve): a sugo (mártás) várhat a tésztára, fordítva sosem. Csak akkor kezdjük el főzni a tésztát, amikor már biztosak vagyunk benne, hogy a szószi-mószi előbb elkészül!
   
   Néhány jótanács (3): a tésztát a csomagoláson feltűntetett ideig fűzzük, esetleg kóstolás után még néhány plusz percet adjunk neki, de ne a jól bevált 20 perccel dolgozzunk! A főzővízbe elég sót tenni, olajat maximum a szűrés után csepegtessünk rá - és hideg vízzel véletlenül se mossuk le!
   

Néhány jótanács (utolsó): ha az összes szószt és tésztát egy étkezéshez fűztük, de azt csak másnap fogyasztjuk el - mondjuk a munkahelyen -, érdemes összekeverni a kettőt és kiporciózni. A tészta egyébként hamar megmerevedik, és lehet vele ügyeskedni másnap. Ha ez kimarad, akkor így néz ki az összekeveretlen végeredmény:

Utolsó utáni jótanács: Ne ítélj elsőre! Nem vagyok egy ételfotózó bajnok, a valóságban sokkal gusztusosabban néz ki!