Forralt bor

Tegyük fel, hogy csokis muffinra éhezünk, méghozzá meggyel. Mit kezdjünk a befőtt levével és a kimaradó meggyszemekkel? Készítsünk forralt bort!

Hogy Pít idézzem: ez nem egy kémiai recept, egyéni ízléstől függ, ki mennyit használ az összetevőkből, egyáltalán beletesz-e mindent. Na kösz. Ő így készíti (nagyjából…):

• meggybefőtt (nem mintha szponzorálnának, de sparos sajátmárkás magozott)
• 2 kávéskanál/20 db szegfűszeg (szemre annyi volt)
• kevés bors
• édesszájúaknak 3 ek cukor, egyébként csak 2 ek
• Ezt az alapot meg lehet bolondítani például kevés fahéjjal, esetleg készen kapható fűszerkeverékkel (lehet, akkor a keveréken kívül más nem is kell). Ami fontos, hogy egy-két fűszernél ne használjunk többet, mert nyelvünk számára kibogozhatatlan ízegyveleget kapunk.

Elkészítés:

• A meggybefőtt levét jó néhány szem meggyel, 1 dl vízzel és a fűszerekkel felforraljuk, és kicsit főzzük (kb. 10 perc, amíg a cukor elolvad és a fűszerek íze kiázik).
• Hozzáöntjük a bort, és amint elkezd gyöngyözni, elzárjuk (az alkoholtartalom rohamosan csökken a főzési idővel, amit ugye nem szeretnénk :-)).

Ami az egyéni ízlést illeti:

• A fűszereket és a cukrot vízben is felfőzhetjük, mi a meggyet savanykás íze miatt választottuk.
• Akár más fajta befőttet is használhatunk, csak arra figyeljünk, mennyire édes a leve (talán nem is kell hozzá cukrot adni).
• A bögrébe töltéskor használhatunk szűrőt, ekkor biztosan nem nyelünk le egyetlen szegfűszeget sem – azért néhány szem meggyet tegyünk a pohárba, az édes nedű után jó összecsücsörödni a savanyúságától.
• Borként mindegy, hogy fehéret vagy vöröset használunk, a vége úgyis piros lé – már ha nem vízzel készítjük. A Szent István Korona Etyek-Budai Sauvignon Blanc-ja nekünk bevált: félédes, jó ár-érték arányú nedű.
  

Most épp nem kortyolgatok forralt bort, de valami képet mégis kellene mutatnom… Itt a befőttesüveg, és ami benne maradt a forralt bor készítés után (csak a miheztartás végett):

Muffindísszé válásra várva