A kenyérsütést kipróbálása előtt valami misztikus dolognak gondoltam: ha már kitalálták a kenyérsütő gépet, minden bizonnyal anélkül nem érdemes nekiállni, és megfelelő szakértelem is szükségeltetik hozzá. Nekem ugyan egyik sincs, de azért tettem egy próbát az urban:eve blogon látott
hűtős kenyérrel, tönkölybúzalisztből.
Ezt csak egyszer készítettem el,
Limara sörös kenyeréből viszont már a negyedik pár bucit is megsütöttem, így bizton állíthatom: bevált a recept. Kenyérsütő és dagasztógép nélkül is :)
Ez a finomság több napos procedúra. Először az
öregtészta készül el.
Hozzávalók:
- 50 dkg BL 80 liszt
- 3 dl víz
- 1 nagy csipet cukor
- 1 dkg élesztő
Ezeket egy tálba szórtam/öntöttem, majd összegyúrtam.
(Utána mondtam Pínek, hogy én nem kötözködnék magammal, mert baromi erős karizmaim lettek, de visszavágott, hogy ő a pizzatésztát ugyanígy (kézzel) gyúrja. Vele sem kötözködnék.) A tálra egy lapostányért borítottam fedő gyanánt, és betettem a hűtőbe. Másnap ebből kivettem a kenyérhez szükséges mennyiséget, a maradék pedig egy műanyag dobozba került, ahol lefedve várta a sorsát.
A kenyér készítésekor először kimértem a 25 dkg öregtésztát egy tálba, majd hozzáadtam
- 2 dl sört
- 0,8 dl vizet
- 1,5 tk sót
- 1 ek mézet
- 2 ek olívaolajat
- csipet aszkorbinsavat (ezt a patikából szereztem be, elég borsos áron, de kevés kell belőle)
- 10 dkg tönkönybúzalisztet
- 40 dkg BL 80 lisztet
- és 1 dkg élesztőt
Alapos gyúrás után letakarva kétszeresére kelesztettem a tésztát, majd két kenyérkét formáztam belőle (a jénaimba nem fér bele egyszerre az egész). Az egyik a jénaiban kelt tovább sütőpapíron, a másik a gyúró tálban. Limara ugyan ír egy
kenyérformázási módot, de nekem jobban bevált a hajtogatás nélküli formázás.
 |
| Kel a kenyér - hajtogatva csücske lett |
Az újabb kelesztés után bevagdostam a tetejét, és a jénai fedőjével együtt bevizeztem. 35-40 percig sütöttem fedővel, aztán még 10 percig fedő nélkül (a második kenyérnél rövidebb idő is elég volt).
Tepsin hagytam kihűlni, konyharuhával letakarva.
Amíg az egyik buci fogyott, a másikat betekertem konyharuhába és egy zacskóba tettem, így három nappal a sütés után is ugyanolyan finom/friss/nemszáraz volt, mint az egyik.
+1: A kenyérsütés roppant jó önbizalomnövelő is egyben. Én legalábbis bazi büszke voltam rá, hogy sikerült :)
Én még mindig a misztikusnak tartók táborát erősítem, gyűjtöm mások tapasztalatait, hogy egyszer tegyek egy próbát. :) Az nem baj, hogy több napos procedúra, én ugyanis hihetetlenül produktívnak tudom magam érezni már attól is, hogy egy tészta éppen pihen. Vagy kel, vagy egyéb módon várja a sorát. Az pedig, hogy sörös különösen érdekessé teszi. A megmaradt öregtésztával mi történt? Úgy értem, meddig van el a dobozban anélkül, hogy kimászna? (és itt most nem arra gondolok, hogy megromlik, hanem arra, hogy elkezd nőni, nődögélni, mint a lángosom, amit hiába sütöttem napokig, éjjel mindig visszakelt szinte a kiindulási méretére :))
VálaszTörlésNekem egy nagyobb méretű zárható dobozom van (talán 5 literes), abban elvan felhasználásig az öregtészata, meg sem közelíti a tetejét :)
TörlésÖrülök, hogy még valaki misztikusnak gondolja a kenyérsütést! Amikor a barátnőm tette elém a saját készítésű kenyerét, csak ámultam, hogy ennyire ügyes, bele mer vágni, pedig nekem már a nagymamám sem sütött kenyeret városi lévén. Én meg hiába mondom óóóóriási büszkeséggel, hogy már két hete saját sütésű kenyeret eszünk, semmi csodálat és elismerés... :D Persze nem ezért készül így.
Na de az öntömjénezést félretéve: egy próbát mindenképp megér!
(azt egyébként olvastam, amit Limara írt róla, csak érdekelt, hogy mennyire növi ki a dobozát)
VálaszTörlés