Bözsi néni almás pitéje

Színmű több felvonásban.

Szereplők: 

Nagymama - Bözsi néni

Unoka - Kemál Amál

1. felvonás (konyha, szerda délután)

Nagymama: Jaj, Kemálkám, emlékszel, gyerekkorodban mindig almás pitére vártalak titeket?
Unoka: Azok voltak az igazán finom almás piték, nagyikám!
Nagymama: Jaj, de jó lenne megint csinálni! A múltkor megvettem már a hozzávalókat, de túlságosan fájt a fejem/derekam; túl hideg/meleg volt, ezért a zsír megavasodott, a liszt megzsizsikesedett, az almát meg megettem.
Unoka: Nagyikám, akkor vegyük meg újra, csináljunk a hétvégén almás pitét!
Nagymama: Jó, majd egyszer. Most még túl meleg/hideg van, és nincs kedvem sem. De egyszer nekiállunk. Jaj, azok az almás piték!

2-5. felvonás (lakás különböző helyiségeiben, változó napokon)

Az első felvonás párbeszédének ismétlése némi variációval, a lényegi elemek megtartásával (süssünk egyszer almás pitét, de ne most)

6. felvonás (konyha, péntek délután majd szombat délelőtt)

Unoka: Nagyikám, holnap megyek a piacra. Írjuk össze, mi kell az almás pitéhez, beszerzem.
Nagymama: Jó mondom először a tésztát:

Tudod, először el kell keverni a lisztet a sütőporral. Aztán elmorzsolom a kacsazsírral. De nem ám összenyomkodom, hogy összeálljon egybe! Elmorzsolom. Kell hozzá 20 dkg cukor is. Te nem vagy olyan édesszájú, ugye?
Unoka: Nem.
Nagymama: Na jó, akkor legyen csak 15 dkg. Jön még bele egy tojás is. Ezek a mai tojások milyen aprók! Aztán egy csipetnyi só és tejfel. Ebből annyi, hogy összeálljon. Te addig reszeld le az almát a vájlingba, és külön tányérba egy zsemlét!
A tésztát két felé osztom, és az egyik felét elnyújtom akkorára, amekkora a tepsi. Csinálok neki egy kis peremet is, látod? Na most szépen szórd meg a tésztát a zsemlemorzsa felével.
Unoka: Ez mire jó, nagyi?
Nagymama: Az alma nem áztatja el a tésztát. Használhatnánk helyette darált diót is, de azt nem hoztál a piacról.
Unoka: Tényleg, elfelejtettem... Tehetem rá az almát?
Nagymama: Igen. A kezedbe fogsz egy adagot, kifacsarod és ráhalmozod a tésztára.

Vegyél elő csak elő egy szűrőt meg egy poharat! Na milyen?
Unoka: Nagyi, ez a frissen facsart almalé valami mennyei! Begyújtsam a sütőt?
Nagymama: Igen. Mekkora a legnagyobb fokozat, nyolcas? Akkor tedd 3,5-re (200 °C körülbelül, a meghatározásért köszönet Kucorgó anyámkájának)! Most mehet rá a fahéjas cukor. De mindenhova jusson ám! Meg a zsemlemorzsa másik fele is. Amíg szórod, én kinyújtom a másik felét a tésztának. Már meg is van. Verj csak fel még egy tojást! Neked jobb a szemed, Kemálkám, bekentem mindenhol?
Unoka: Most már igen, nagyikám. Mi a következő?
Nagymama: Megszurkálom villával, hogy kijöjjön a gőz. Így ni - nagymama ezenközben némi tésztamaradvánnyal a kezén mutatja a helyes technikát.

Körülbelül 50 perc alatt sül meg, de majd lessük. Közben iszunk egy kávét ugye?
Unoka: Már csinálom is, nagyikám!