Csokis zabpelyhes keksz

Ezt a kekszet Kriza barátnőmnél szoktam fogyasztani kávé/tea mellé. Azért gondoltam csak név szerint megemlíteni, mert ő az egyetlen Krisztina ismerősöm, akit így becéznek – jó kis becenév, nem?

A recept Stahl Juci valamelyik könyvéből van.

Zabpelyhes csokis keksz

Hozzávalók:

• 7,5 dkg zabpehely
• 7,5 dkg tönkönybúzaliszt (az eredeti recept szerint finom, de olyat mostanában nem veszünk)
• ½ kávéskanál szódabikarbóna
• 2 púpos evőkanál holland kakaópor
• 5 dkg étcsoki
• 10 dkg vaj
• 10 dkg cukor
• 1 tojás

Elkészítése:

• Lehet itt trükközni a hozzávalók több tálban való előzetes összekeverésével, későbbi összeöntésével, de az eredmény szempontjából tapasztalat szerint tök mindegy, hogy a tojást kikevertem-e előzőleg a cukorral, vagy a liszt is jelen volt a találkozáskor.
• A zabpehelyből 5 dkg-ot mérsékelt tűzön kevergetünk addig, míg meg nem érezzük az illatát. A könyv szerint ez 2-3 perc, nekem legalább 5-6. A serpenyőt időnként rázogatjuk, óvatosan fakanállal is buzdítjuk a lapocskákat keveredésre, és egyszercsak megérezzük az illatot. Ekkor letesszük a konyha egy távoli pontján vagy az előszobában a kőre, hogy minél előbb lehűljön.
• Egy tálban összekeverjük a lisztet, a szódabikarbónát, a kakaóport, a maradék zabpelyhet és a minél kisebb darabokra vágott étcsokit a vajjal, a cukorral és a tojással.
• Ha szerencsénk van, eddigre a serpenyő tartalma kihűl, lehet elővenni a darálót. Aki hagyománytisztelő (nevezzük így), és kézzel tekerős kávédarálót tart otthon, az készüljön fel lelkileg. A lehető legnagyobb áteresztésre állítsa be a szerkentyűt, szórjon bele valamennyi zabpelyhet, és essen neki. Nekem elsőre mintegy 1,5-2 órát vett igénybe az 5 dkg-nyi mennyiség darálása, másodjára 20 perc is elég volt – pusztán azért, mert nem daráltam olyan kicsire. Igaz, a tekerő karizmom így kevésbé fejlődött, de legalább nem őszültem jelentősen a művelet végére. Aki pedig elektromos darálót alkalmaz a művelethez, az nem tudja, miről marad le… Egy szó mint száz, a zabpehelyliszt is mehet a csokis masszához, és lehet kevergetni.
• Egy tepsi alját kibéleljük sütőpapírral, és magunk mellé készítünk egy edénybe vizet és egy evőkanalat (a kanalat és a kezünket is vizezzük be kicsit, hogy ne tapadjon rá a tészta). A sütőt már begyújthatjuk. A masszából kiveszünk egy kanálnyit a papírra, lelapítjuk a kanál domború felével, majd a husi ujjainkkal/tenyerünkkel tovább lapítjuk. Elvileg 4 cm átmérőjű, ½ cm vastag korongokat kellene kialakítani, gyakorlatilag ahogy sikerül. A lényeg, hogy ne legyen túl vastag, a szódabikarbóna úgyis lazítja a tésztát.
• 8 percig sütjük, és addig nem tesszük át tányérra, míg ki nem hűlt. Ha melegen babrálunk vele, hajlamos megtörni, hidegen viszont nyugodtan pakolászhatjuk.

Jól sikerült kekszek

Végül egy kép, ahogy nem szabad kinéznie a sütinek a koronggá alakítás után:

Kevésbé jól sikerült zabpelyhes kekszek

Az elkövetett hibák: falatnyira tört étcsoki, túl vastag korongok, kézben formázás (a könyékig csokis praclim lemaradt a képről). Természetesen így is elfogy azért :)